Az idejét sem tudom, mikor meséltem nektek utoljára! Nem azért, mert nem történik semmi, sokkal inkább azért, mert mindig történik valami, ezért ritkán tudom klaviatúrába mondani az eseményeket.
Kezdem is mindjárt egy olyannal, amire lázasan készülődtek vagy fél évig. Igen, jól látjátok, fél évig!! Folyton szervezkedtek, izgultak, számolták a napokat, miegyéb. Ami egyébként nem izgatott különösebben, csak az utolsó két hét durvult be csúnyán. Olyanokat csináltak, hogy hámot adtak rám, amire egy fehér selyempárnát tépőzáraztak?! Ugye, hogy nemnormális? Azt mondták, ez azért kell, hogy el ne hagyjam. Mondják ők, akik a nap 40%-át az elhahagyott dolgaik keresésével töltik ki, úgymint szemüveg, telefon, távirányító, olló, papucs stb.
De hol is tarottam? Ja, igen! Szóval fel-alá kellett járkálnom a hátamon egy selyempárnával, mint valami Csocsszán, és a nyakamban egy fehér selyem csokornyakkendővel, mint valami pingvin. Fanta sem úszta meg! Neki a nyakába tettek egy műanyag növényt, ami szegényt folyton bizergálta, ezért állandóan lobogtatta a fülét. De ez még csak a kezdet volt. Pár nap múlva elkezdtek utalgatni rá, hogy hogynézünki és milyenaszagunk. A válasz röviden: jól és isteni – lett volna helyesen. De mivel se szemük, se orruk, ezért belenyomtak a fürdőkádba!! Engem!! (Meg Fantát). Komolyan! El nem tudjátok képzelni, mennyi füben hempergés után jött le rólam a sampon szaga! Mondjuk, tény, hogy úgy csillogott az amúgy is meseszép bundám, mint Salamon kukija! Aztán megfésültek, és roppant elégedettek voltak az eredménnyel.
Még azon a héten külön nekem magán kutyasulit tartottak, hogy még annál is sokkal ügyesebb legyek, mint általában.
Végül, amikor már tetőfokára hágott a izgalom, leutaztunk Pécsre. Na, halljátok! Ott volt aztán a haddelhadd! Egy teljes napra külön kutyaszittert kaptunk Laci személyében, még szerencse, mert ők hajlott korukat meghazudtoló sebességgel rohangáltak ide-oda. Ráadásul olyan ruhákban, amit még életemben nem láttam rajtuk! Persze, rajtunk megint a Csocsoszán maskara, meg a művirág… Ja, és mindezt egy étteremben! De figyu!! Délutánra minden barátunk ott volt! Annyira, de annyira boldog voltam! Nem is érdekelt a hülye csokornyakkendő! Potyogtak a jutik meg a simik egész este! És volt olyan is, hogy mindenki rám figyelt, amikor Lacitól egészen Gazdiékig szaladtam, meg vissza! Mondjuk volt, vagy három méter, de még meg is tapsoltak!
Aki nem hiszi, járjon utána! Puszipacsi!
Pepsi
Na, már megint kell tennem némi kiigazítás hebehurgya kispajtásuk élménybeszámolójába!
Az tény, hogy volt pár zizzent hónapjuk, de szerenécsre engem az nem érintett. Az is igaz, hogy megfürdettek, és az tényleg durva volt, bár a tavaszi toalettemnek jót tett. Ja, és az is valóság, hogy a kis jószág úgy nézett ki, mint egy bazári pingvin.
Azon a bizonyos napon azzal kezdték, hogy lemozgattak. Engem, aki járni is alig bírok a fájós csípőmmel. Az outfitemen semmi kivetnivalót nem találtam, jól állt nekem az a szolid virág a nyakamban. Ahogy azt Monthy lovgom is megállapította. De amit a fellépéséről mesélt, na az erős túlzás! Egyrészt, nem volt három méter, kettő is alig! Másrész annyira csóvált, hogy még jó, hogy rárögzítették a röhejes kis párnáját. Amit amúgy nem értek, mert azt mondák, hogy ha elhagyja a gyűrűket, meghúzzák a bajszát, mert egy fél autó ára van a hátán! Pedig mennyire vicces lett volna, amikor az egész násznép négykézláb keresi! Szóval, lépett hármat oda, hármat vissza, és nem is őt tapicskolták meg, hanem engem, ezt remélem tudjátok! A kaja jó volt, de ez a sok hercehurca rendesen lefárasztott. Szerenécsre azt modták, hogy többet ilyen nem lesz!
Fanta
