Szeretek bejglit sütni. Tudom, sokan nem szeretnek, mert van ugye ez a kireped-nemreped-mértreped-mostmegmértnemreped dilemma, de én ezzel nem tudok azonosulni. Szeretjük úgy, ahogy van. Egy mási tábor azért nem süt, mert nem szeretik. Mármint fogyasztani. De azért, amikor kiteszem frissen, szaftosan, illatosan az asztalra, másodpercek alatt elfogy. Hát, kinek hogy. Ja, és szerencsére még azért sem reklamált senki, ha ajándékba kapta (vagy csak nem mert reklamálni 😁)
Szóval, van ez a jól bevált kis receptem, általában a klasszikus mákos-diós-gesztenyés verziók készülnek. Bár idén rezgett a léc egy mandulás-csokis felett, de az megmaradt jövő Karácsonyra. Ami viszont az ideji új tapasztalat volt, hogy a recept kis módosításokkal remekül működik a glutén- és tejmentesen is.