Egy bő évet kihagytunk a tanulmányaikból, de most ismét iskolába hordom Gazdiékat! Szó, mi szó, rájuk fér az ismétlés.

A legutóbbi alkalommal egy egész játszóteret szereltek össze nekünk a suliban! Sosem láttam még ilyen klassz dolgot! Az volt a feladat, hogy végig kellett szaladni a játékokon – én alattuk, felettük, bennünk, mikor mi volt a feladat, Gazdianyu mellette. Szegénykém, nem bírta jól a tempót, ezért csak kocogtunk, de így is ügyes volt! A kúszóba nem mert bejönni, mert félt, hogy beszorul a kufferja, ezért csak mellette szaladt. A végén tele tömött jutival, és össze-vissza puszilgatott örömében.

Nézzétek!