Meglepetésnyaralás. Így is nevezhetnénk, mert a közös célpont a horvát tengerpart volt, de a megelőző, és az azt követő 3 nap szlovén és olasz kirándulásának megszervezésével egymást leptük meg! Ugyan már szeptember volt, de az időjárás kitett magáért, szinte minden nap megfürödtünk a tengerben, viszont a turisták mennyisége a számunkra vállalható szinten maradt.
Ez az évünk, ahogy nagyjából az életünk egy jelentős része is, elég erőteljesen a a sörfőzés körül zajlott. Így a nyaralásból idén sem maradhatott el néhány sörrel kapcsolatos helyszín. De persze, ha már nyaralás, a tengerpart is szerves része volt a programnak!
Fogadjátok szeretettel ezt a fényképes éleménybeszámolót!
Slovenia
Ha esetleg nem nagyon hallottatok a szlovén söripar termékeiről, (ami egyébként a Union és a Lasko és néhány kraft főzde kínálatából áll), és azt hinnétek, hogy nemigen van az országnak söripari jelentősége, ki kell ábrándítsalak! Európa jelentős komlótermesztő országa, nyilván Németország és Csehország után, Szlovénia. A komlóvölgy Zalec település környékén található, és több mint 1500 hektárról takarítják be az zöld aranyat. Ha nyár végén beleszippantasz a völgy levegőjébe, szinte a szádban fogod érezni az illatos-kesernyés friss komló zamatát!
Amúgy is útba esett az Isztiria félsziget felé, így beiktattunk még néhány szlovén nevezetességet. A Postojnai cseppkőbarlang és a szomszédságában található Predjamai sziklaerőd a természet és az ember csodás alkotásai. Rövid sétát tettünk Koper piciny belvárosában, majd az út fáradalmait az Izolai strandon pihentük ki.
Istra
Rovinjhoz családi kötelék fűz, így különösen kedves számunkra ez a helyszín. Idén Pula, Porec és az utunkba kerülő kis falvak, várak, partszakaszok és – nyilván mondanom sem kell – apró sörfőzdék voltak terítéken.
Italia
Útban Olaszsország felé egy pici gyöngyszem, Piran volt az első pihenő, aztán Palmanova erődvárosát, majd a római romokról nevezetes Aquilleia-t látogattuk meg. Az előbbiről inkább olvasni érdemes, mert nem sok látnivaló akadt – ezzel szinte egyedülálló városa Olaszországnak. Gradoban egy kis családi panzióban szálltunk meg. A tüneményes házigazdánk, egy valódi olasz mamma órákig tudott velünk úgy beszélgetni, hogy az olasz tudásom kb a kötőszavakra redukálódott az évtizedek során, mégis mindent értettünk!
És másnap, irány Velence! Erről nincs mit írni. Imádom! Oda kell menni és elveszni…
Hazafelé a 2000 éves longobárd kisváros, Cividale felé indultunk, hogy egy utolsót szippantsunk az észak-olasz hangulatból, majd egy kellemes autózás után hazatértünk, hogy végre megbabusgassuk a szőrmókokat (akikért egy percet sem kellett aggódnunk, mert a világ legodaadóbb kutyaszittere felügyelt rájuk! Köszi, Brigi! ❤️)
