A mi kultúránkban a mézeskalács eredetileg a búcsúk, vásárok minden megrázkódtatást kibíró, minden gyermeket és felnőttet megörvendeztető süteménye volt. Ritkán került elfogyasztásra, egy-egy türkös szív, huszár éveket töltött a kredenc fiókjában, jobb esetben a konyha falán. Aztán, néhány évtizeddel ezelőtt megjelentek a jobbnál jobb mézeskalács receptek, amit már fogyasztani is lehetett, de ekkor a sütemény fűszeres, mézes jellegéből adódóan szorosan összefüggött a karácsonyi ünnepkörrel. Gyermekem gyermekkorában lelkesen készítettük az apró formákat, jelentős részük a sütést követően fogyasztásra került, további jelentős részük a visszapuhulást követően. Egy jelentéktelen részükre tojásfehérjéből és cukorból kikevert mázat aplikáltunk, ami néha lefolyt, néha felismerhetetlen lett, és mivel rendszerint a legkevésbé szépet ettük meg, így Karácsonyra azért mégiscsak maradt egy-két vállalható darab.

Az utolsó próbálkozás egy mézeskalács házikó volt. Több darbabból lett összeragasztva, felcicomázva, ahogy kell, majd – miután ezt nyilván nem eheted meg büdöskölke, anyád nem azért dolgozott vele annyit! – felkerült a szekrény tetejére, és szépen annak rendje-módja szerint feledésbe merült. A nyári hónapok megtették hatásukat, és ez a egész kalács lak észrevétlenül beborult a szekrény mögé. Ez akkor derült ki, amikor tíz év múlva, a költözés során elhúztuk a szekrényt, és megtaláltuk a hamvakat. Mert kb az maradt belőle, hála az étel molyok áldásos tevékenységének….

Aztán néhány éve, hála a kreatív mézeskalácsdíszítő mesterek mesterkedésének, útjára indult a mézeskalács forradalom. Megjelentek a húvéti tojás mintás, virágos, feliratos, esküvői, valentinnapi, szüli- és névnapi, állatkás, virágos, mosolygós, kalocsai, absztrakt és ki tudja, még milyen gyönyörűségek, immár nem csak a szokásos, fűszeres-mézes, hanem mindenféle izesített kekszes alapokon. Az internet azóta ontja magából a jobbnál-jobb isnpirációkat. Ezen felbuzdulva, és minden létező és nem létező kézügyességem elővéve nekivágtam egy mézeskalácsdíszítő workshopnak.

Megtanultam, hogy kell kontúrozó és különböző sűrűségű terülő mázakat készíteni, felhordani az alapsütire, és mintákat készíteni velük. Kézügyesség híjján nyilván messze elmaradtak a várakozásomtól, de persze megfelelő mennyiségű máz, keksz és gyakorlás során ez a képesség is fejleszthető, mint oly sok másik. Szívem, lelkem benne volt ezekben is, mint minden cukrászati művemben, de tény, hogy ezeken kevésbé látszott – a szív és lélek mellé némi tehetség sem árt 😆