Már lassan két hete, hogy elcuccoltam az ASKA Alapítványtól – na, nem, mintha sok cuccom lett volna 😊, de remekül telnek a napjaim! Ma megint izgalmas dolog törént, ami miatt napok óta izgultak Gazdiék, hogy vajon mi lesz, mitfognakszólni, én mitfogokszólni, meg Fanta is mitfogszólni. Szóval, a sok mitszólás után autóba ültük.
Szóval, egy laza óra után végre mindenki kinyújthatta elgémberedett lábait. Egy udvarba érkeztünk, ahol egy szimpatikus gentleman, Monty fogadott – akarom ugatni, szuper srác! Kb háromszor akkora, mint én, de irtó jó fej! Úgy tűnt, Fanta korábban romantikus kapcsolatot ápolhatott vele, mert igencsak megörültek egymásnak, de kit érdekel, ő már az én csajom! (Gazdiék azt hajtogatják, hogy ő az én nagy és okos nővérem 😃 – ugyancsak el vannak tájolva! 😃)
Hatalmasat kergetőztük, névjegyet cseréltünk – többször, meg még többször! Ez a legjobb az egészben! Csak azt nem értem, ilyenkor miért sipítozzák, hogy jaj, a paradicsomot neee! Meg a tuját seee! Kiégafű, meg jajavirágok!!!
Ezután elsétáltunk valami irdatlanul nagy vízhez! Nem láttam az elejét sem, meg a végét sem, csak a közepét. Ez a két hibbant őrült módon rohangált benne, ki-be, csurom víz volt a bundájuk, sáros a lábuk, de szemmel láthatóan ez nem zavarta őket. Én is csatlakoztam néha, bár nem tudom, mihez, és gondosan ügyeltem rá, hogy ne vizezzem össze magam.
Valami teljesen érthetetlen okból az összes gazdi random faágakat gyűjtött, majd eldobta. Monty és Fanta visszahozta nekik, erre újra eldobták. Minek szedik össze, ha eldobják, ezek meg miért nem értik meg, hogy nem kell nekik! Ezen ment a huzavona két órán keresztül, csatak vizesen… Tiszta bolondokháza! Annyira elfáradtam a hülyeségüktől, higy azt sem tudom, hogy értünk haza végül.
