Képzeljétek, azt mondják álomkutya vagyok!
Amit két okból sem értek: egyrészt, eskü nem alszom egész nap békésen a vackomon, csak ha nagyon szutyok idő van (mint pl. ma), másrészt, honnan tudják, hogy épp ilyen családról álmodtam???
Jaj, annyira könnyű a kedvükre tenni! Ha akarnak valamit, hívnak, és meg fejvesztve rohanok, el ne felejtsék, mire odaérek. A kapun nyilván nem megyek ki, mert egyszer visszatettek a grabancomnál fogva, meg amúgy is, hova a bánatba mennék a csajom nélkül? Mert ő sem megy sehova. Autózni jó, akkor mindig valami izgis történik! Meg persze, hogy nem ugrok ki a kocsiból, megvárom míg kikászálódnak, nehogy elbukjanak a pórázomban. A pórázt sem rángatom, mert tekintettel vagyok rá, hogy nyápicok, és nem tudják tartani velem a lépést. Szaladgálás közben a réten is visszamegyek hozzájuk, mert ki tudja, mi történik velük, ha nem figyelek rájuk….
Ja, és a legjobb! A múltkor mondták, hogy üljek le, és kicsit elfáradtam, hát leültem. Na, ennek visítva örvendeztek, mintha a múlt héten elásott csontot találták volna meg! Arra gondoltam, ma lefekszem, és megnézem, mit szólnak hozzá!
Ja, és persze, a fentiekért cserébe, folyamat tolják a kaját!
Gyertek el hozzánk, és próbáljátok ki! Ha ezeket csináljátok, tuti degeszre ehetitek magatokat virslivel!
