2022 novembert írunk. Ezen az őszön már 3 magaságyással rendelkezünk, újabb háromnak pedig elkészült az alapja. Nemcsak a zöldségek telepítése volt kísérleti ebben az évben, de az ágyások „téliesítése” is most történik először. Érdekes tapasztalat volt az idei száraz nyári hónapokban, hogy ugyan a paprikát júniusban palántáztuk, de csak a nyár végi enyhülést követően fordult igazán termőre, akkor tudtak kötni a virágok. A zöldbab másodvetésként érkezett augusztus végén, de a novemberi első fagyokig háromszor tudtunk szedni róla. Perui földicseresznyét ne ültess magaságyásba! Májusban vetettük, egész nyáron nem történt semmi, 10-15 centis palánták sínylődtek a melegben. Na, szeptemberben beindult! Felfutott a zöldbab 2 méter magas támrendszerére – amit a zöldbab, mint utólag kiderült, bokros fajta lévén nem igazán használt ki – aztán kinyílt, lett rajta 15-20 bogyó, majd a novemberi első fagyban elfagyott zölden. Tanulság, hogy rövid tenyészidejű növényekben célszerű gondolkodni a jövő évi ágyásrend tervezésénél.
Szóval őszi munkák. Az is kiderült, hogy a mángoldot és a felénk spenófának nevezett sem érdemes magaságyásba vetni, elvan a kerítés mellett is. Ha nem ássuk ki ősszel (és adjuk ajándékba a szomszédoknak), jövőre már birtokba vették volna a teljes ágyást… De jó üzlet volt, mert cserébe kaptunk egy vödör tyúktrágyát. Ez kb 1-2 hetet érett vízzel higítva, majd az ágyások leürítése után ment a fellazított földre. Erre pedig 20-25 centi vastagon szénával kevert szalma mulcs. A szénával kapcsolatos tapasztalat, hogy keverni kell levéllel, szalmával, bármi zöld nyesedékkel, mert magában a földre szórva a csapadéktól „összefilcesedik”, zárt réteget képez a földön és könnyen bepenészesedik ahelyett, hogy komposztálódna.
A paradicsomok ágyása 2 éves volt, kezdett gyomosodni, ezért a mulcs réteg alá kapott egy réteg kartonpapírt. Fiatal gyümölcsfáinkat körbeástuk, megtrágyáztuk és őket is alaposan bemulcsoltuk.